0%

Új, de megismerhető a fiatalok médiahasználata

utolsó módosítás: 2023. augusztus 8. 14:48

Guld Ádám: A Z generáció médiahasználata, Libri, Budapest, 2022

Szakértők szerint a társuk teteme köré gyűlő varjak épp megosztják egymással az információkat azzal kapcsolatban, mit is kell elkerülniük az élőknek, hogy ne jussanak az elhullott madár sorsára. Az ember, ha szeretne megérteni egy helyzetet, amelyben ő maga vagy valamely családtagja, ismerőse benne van, tájékozódni, informálódni fog. Legalább legyen fogalma azzal kapcsolatban, mibe keveredik. A túlélési ösztön is arra figyelmeztet, hogy ha lehet, kerüljük el a bajt, és ehhez ne csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozzunk.

Ma sokszor podcastek, cikkek, online tartalmak útján próbálok gyorsan tájékozódni, de ha valamivel alaposabban kapcsolatba akarok kerülni, ha rendszerezett tudásra vágyom, akkor könyvet veszek a kezembe. 

A felvilágosodásból érdemes megtartani, hogy az ész segíthet felfogni a körülöttünk lévő valóságot, és hogy át tudjuk adni egymásnak a róla alkotott tudást, szavakkal írott gondolatok formájában. A tudás átadásának sok módja van, az egyik régi, megbízható a könyv. Könyvnyi terjedelemben összeszedni egy szakterület anyagát annyit tesz, hogy strukturáltan tudjuk bemutatni a témánkat, bőséges példával élve. Ma sokszor podcastek, cikkek, online tartalmak útján próbálok gyorsan tájékozódni, de ha valamivel alaposabban kapcsolatba akarok kerülni, ha rendszerezett tudásra vágyom, akkor könyvet veszek a kezembe. És nem mindegy, milyen könyvet. Vagy megbízható, személyes ismerős ajánlja, esetleg egy megbízható helyen hallok róla jókat, de ha csak a borítója miatt veszem le a polcról, akkor is átnézem a tartalomjegyzékét, és bele-bele - olvasok. Nem adom tehát olcsón a figyelmemet, alapos tudásra szeretnék szert tenni, és a megszerzésére időt szánni. Máris elárultam magam: nem a Z generáció tagja vagyok, hiszen a részletes tudás megszerzése során automatikusan szóba kerül a könyv mint médium, és nem szinte kizárólag a digitális térben szerzem az információkat.

képaláírás

Bár Guld Ádám könyvének címe A Z generáció médiahasználata, ő maga is leszögezi, hogy ez az a generáció, amelyiknek a szokásai pillanatokon belül az idősebbeknél is megjelennek, azaz trendszetter, trendet előrejelző nemzedékről beszélünk. Emiatt rengeteg ismeretet tud átadni a jelenkor hálózatalapú, főleg közösségi médiumairól, azok történetéről, hatásáról, és segít feltérképezni a kockázatokat és mellékhatásokat, melyekkel ezek használata jár. Kicsit az idősebb generáció jövőjébe is beleláthatunk általa, és ha elég nyitottak, fogékonyak vagyunk, akkor megérthetünk belőle sok mindent abból, hogy mit hogyan csinálnak az 1995 és 2010 közt születettek. Guld először végigveszi a generációk elnevezésével és a médiával, médiatípusokkal kapcsolatos alapfogalmakat, így lesz egy közös nevező, egy közös nyelv, amelyen szerző és olvasója értenek. Majd a legnépszerűbb közösségi platformok történetét adja, bemutatja legfontosabb jellemzőit, tehát tartalmilag is létrejöhet egy közös tudás. A legfontosabb fogalmak és a „szereplők” után jöhetnek a szituációk, melyek mind egy szálig ismerősek lesznek.

A harmadik nagy részben olyan „hot topicokat”, jelenségeket tárgyal, melyek ma a digitális médiahasználatunkat meghatározzák, a Covid–19-től az orosz–ukrán háborún keresztül a botrányokon, az ismerkedésen, a magamutogatás, az online kiközösítés veszélyeiig. De a pozitív lehetőségeket sem hallgatja el, melyek akár idősebb generációk számára is lehetőséget tartogatnak: a főzés, lakberendezés, barkácsolás kapcsán ők is tájékozódnak az interneten, ők is állíthatnak elő tartalmat. De itt hívja fel a figyelmet arra is, hogy mekkora veszélyekkel jár, ha eltűnnek a társas szituációk kezelésével kapcsolatos gyakorlatok, készségek. A negyedik részben azok a pszichológiai problémák kerülnek előtérbe, amelyek leginkább fenyegetik a legfiatalabbakat a reflektálatlan médiahasználattól. Sajnálatos tény, hogy ezek jelentős része hosszú távú negatív hatással járhat az ember életére nézve, illetve zavarokat okozhat a mindennapokban. Itt elidőznék kicsit, mert ezek a legfeltűnőbbek a Z generáció médiahasználata kapcsán. A nomofóbia (no mobile phobia) arról a belső feszültségről szól, amikor valaki valamiért nem tudja használni a telefonját. Ez az eszközfüggőség ugyanolyan tünetekkel járhat, mint más szenvedélybetegségek, elvonja az ember figyelmét a környezetéről, érdemes a leszokás irányába lépéseket tenni. Szépen összeszedi a könyv a közösségben lét felmerülő problémáit, melyeknek külön-külön betűszavai vannak: FOMO, FOBO, MOMO, FOJI, JOBO és JOMO – érdemes ezekre az interneten is rákeresni, nagyon tanulságosak. Szóba kerül a közösségi médiában tapasztalható szelfiklultúra és az egészséges testkép hiányának kapcsolata is.

Az ötödik részben következik a Z generáció mindennapjait meghatározó influencerek világa, ami a Covid mint világjárvány során kissé módosult, amikor több sztár hiteltelenné vált. Összeveti, miben különböznek a korábbi hírességek az influencerektől, sok hasonlóságot és persze különbözőséget is felvonultatva. Végül a hatodik rész elsősorban a jövőről szól, pozitív és negatív értelemben is: a digitális platformokon fellelhető mindennemű hamisításról (fake news, CGI, deepfake), a kiterjesztett, a virtuális és a kevert valóság hatásairól, videós üzleti tartalmakról, valamint a sok gond és baj után azt is ecseteli a szerző, hogy milyen az, amikor a Z generáció kilép a „nagybetűs életbe”, és dolgozni kezd, illetve a figyelemgazdaságban milyen mozgások, változások vannak.

A fentiekből egészében kiderül, hogy elsősorban a Z generáció önmegismerésének keretrendszerével kapcsolatban milyen bonyolult világ alakult ki a 21. század első ötödének végére. A munkakezdésről szóló részt azért tartom különösen fontosnak, mert ez a fiatal generáció olyan életeseménye, amely rákényszeríti arra, hogy ne csak a kortársaival, ne kizárólag saját magával foglalkozzon, kapcsolódjon be a társadalmi folyamatokba. És a könyvön belül itt valóban sok szó esik arról, hogy a valós interperszonális kapcsolatok hogyan változnak a munkába állás következtében. Ez az a pont, ahol a médiahasználat jellege miatt megjelenő előnyöket is láthatjuk: az idősebb kollégák, vezetők kevésbé jártasak számos olyan témában, ügyintézési, eljárási módban, melyeket a Z generáció tagjai viszont magától értetődő módon alkalmaznak. Innovációikkal környezetük hasznára lehetnek, érdemes átgondolni az ötleteiket.

Kifejezetten üdítő olvasni Guld Ádám könyvét a közérthetőségre törekvő tiszta nyelvezete miatt. Ennek ellenére sem steril, érdekes kifejezésekkel is tud élni, kiemelném a „digitális böjt” fogalmát, ezt arról az időről beszélve használja, amit mobiltelefon nélkül kellene töltenünk. Az újabb, esetleg ismeretlenebb fogalmakat szürke flekkeken kiemelve tisztázza. A könyv tervezése során azt a munkát sem spórolták meg, hogy találkozzunk kiemelésekkel, figyelemfelhívó módon szövegbuborékokban olvasható egy-egy kiemeltebb szövegrész, amelyet enélkül valószínűleg alá is húznánk.

Segítségével alaposan képbe kerülhetünk, de feladatot is kapunk: a Z generáció tagjaival állandóan beszélgetnünk kellene a szokásaikról, a rájuk leselkedő veszélyekről, a jó lehetőségeikről, észre kell vennünk, ha nagyon felborul az egyensúly, és veszélyesen aránytalan lesz a virtuális valóságban töltött idő az emberekkel töltött hátrányára.

Szerző: Balogh Endre. A cikk eredetileg az Új Médiakultúra magazin II. évfolyamának, 2. számában jelent meg (2023. nyár). A lapszám letölthető az NMHH oldaláról.

Ez is érdekelheti