Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – nemzetközi egészségügyi szervezet – 2018-ban javasolta, hogy kezeljék mentális zavarként a videójáték-függőséget, 2019-ben fel is vették a mentális rendellenességek listájára. 

A WHO szerint a játékfüggőség megállapításához bizonyos tüneteknek tartósan vagy ismétlődő, visszatérő jelleggel fenn kell állniuk legalább egy éven keresztül:

A videójátékokról olykor hajlamosak vagyunk végletesen gondolkodni, és csak a rosszat látni bennük. Ugyanakkor sok online játék taníthat meg minket és a gyerekeket is a kompromisszumkészségre, empátiára, de fejlesztheti a taktikai és stratégiai képességeinket, valamint a helyzetfelmérésünket is. A gyorsaságra építő játékok javíthatják a szem-kéz koordinációnkat, a reflexeket, a döntéshozási képességünk gyorsaságát és akár a kognitív képességeinkre is hatással lehetnek.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy extrém esetben függőséget, és így igyencsak komoly károkat okozhat. Nehéz biztos receptet adni a probléma felismerésére, de az biztos, hogy a legtöbbet azzal segíthetsz szülőként, ha odafigyelsz gyermeked lelkivilágára. Bár magukat a játékokat is úgy alakítják ki, hogy erősen addiktívak legyenek, sok múlik a játékosok személyén is. Egy 2021-es hazai kutatás szerint a függőség kialakulásának legjellemzőbb okai az eszképizmus (a problémák elől való menekülés), a versengés, illetve a megszokás-unalom párosa. 

Ha azt látod, hogy gyermekedet valami nyomasztja, bezárkózik és a játékok felé fordul, ha romlik iskolai teljesítménye, kevesebbet találkozik barátaival, felhagy egyéb hobbijaival, akkor legyél különösen körültekintő! Ilyen esetben célszerű szakember segítségét kérni, beszélni az osztályfőnökkel, pedagógusokkal és az iskolapszichológussal. 

Ha nem is konkrétan függőségről van szó, akkor is érdemes korlátokat, határokat szabni a videójátékos gyermekednek. Szerencsére ma már számos, sokszor ingyenes eszköz segíti a szülőket, hogy limitálni tudják a játékra fordítható napi időt. Célszerű azonban, hogy a szabályokat, időlimiteket a felnőttek és a gyerekek közösen szabják meg, hogy a gyerekek ne büntetésként éljék meg a helyzetet. 

Fontos emellett a szülői példamutatás is. Gyakran észre sem vesszük, mennyire hozzánk nőttek digitális eszközeink – gyakran helyezzük családi étkezésekkor is tányérunk mellé telefonunkat, ezzel azt közvetítve gyermekeink felé, hogy teljesen természetes dolog, hogy mindig elérhetőek legyünk. Figyeljünk tehát arra is, hogy mi hogyan viszonyulunk a különböző digitális eszközökhöz, és azok használatához!