A 2002. április 14-én indult WiW három és fél évvel megelőzte amerikai konkurensét. Az oldal neve a Who is Who, azaz Ki kicsoda angol rövidítése. Ez később International Who is Who-ra, azaz Nemzetközi ki kicsodára változott, így lett a platform végleges neve iWiW. 

Az alapító Várady Zsolt szabadidős, közösségépítési céllal hozta létre az oldalt, amely először jellegéből fakadóan leginkább a fővárosi huszon- és harmincéves egyetemisták és fiatal értelmiségiek közössége volt. Az első években rendszeresek voltak a személyes közösségépítő alkalmak is. A tagság azonban dinamikusan növekedett: 2004-ben már 50 ezer, 2005-ben pedig 120 ezer regisztrált felhasználóval rendelkezett. A növekedés tempóját a fejlesztések nem voltak képesek követni, ezért – bár 2006 és 2010 között a leglátogatottabb oldal volt Magyarországon, az oldal eladásával és egy tőkeerős tulajdonos bevonásával sem volt képes tartani a lépést a konkurenciával: 2014-ben az oldal végleg megszűnt.

A fent említett konkurencia, a Facebook a magyar versenytársánál két évvel később: 2004. február 4-én indult csak el. Mark Zuckerberg és három harvardi diáktársa először csak az elitegyetem belső társasági oldalának szánta a felületet. Egy hónap múlva azonban már három másik egyetemen is elkezdték használni, 2004 végére pedig már elérték az egymillió felhasználót.

Így nem csoda, ha a hamar globálissá váló közösségi hálóval nem volt képes tartani a versenyt a hazai fejlesztésű, sokak által kedvelt iWiW, mely egész sokáig kimagasló eredményt produkált: 2010-ben még napi másfél millió látógatóval, valamint négy és fél millió regisztrált felhasználóval ért el történetének csúcspontjára. Azonban épp ez az év volt, amelyben a Facebook hazai látogatottsága megelőzte az iWiW-ét – miközben globálisan már 500 millió felhasználója volt.

A Facebook diadalmenete azóta hazánkban, ahogy világszerte is, ha nem is töretlen, de megállíthatatlan. Nem csoda: kvázi-monopolhelyzete öngerjesztő folyamat: ha egy vállalkozás vagy intézmény széles tömegeket szeretne elérni, kénytelen a Facebookon hirdetni, amely a 2010-es években felvásárolta a képmegosztó platformként komoly riválisává lett Instagramot és az angolszász világban elterjedt üzenetküldő alkalmazást, a WhatsApp-ot is. Az oldal diadalmenetét azonban jelentősen csorbította a 2018-as adatvédelmi botrány. Azóta a felhasználók egy része jóval elővigyázatosabban kezeli adatait, hiszen az online platformok használatával – különösen a mobilos használat terjedésével egy-egy oldal zavarbaejtően sokat tud rólunk: algoritmusok figyelik, hogy az üzenőfalunk mely tartalma felett mennyit időzünk, milyen tartalmakra milyen gyakran kattintunk, mikre keresünk és hol mennyi ideig tartózkodunk. Ezzel pedig jóval hatékonyabbá, könnyebben és pontosabban személyre szabhatóvá vált a hirdetés.

A Facebook nemcsak a kereskedelemre, hanem a politikára is nagy befolyással bír: elemzők szerint választásokat dönthetnek el a jól célzott, egyszerűen megfogalmazott és erős érzelmi töltetű üzenetek. 2018-ban a Facebook körüli adatvédelmi visszaélések akkora botrányba torkolltak, hogy Mark Zuckerberget az amerikai kongresszus elé idézték. Azóta a közösségi háló sokat veszített vonzerejéből, a fiatalabb Z generáció már egyre inkább más közösségi alkalmazások felé fordul, ahhoz azonban még mindig túl sokan használjuk, hogy megkerülhető legyen.

A Facebook és általában a nagy globális közösségi platformok használatakor érdemes észben tartani, hogy ezek a cégek a világ legjobb informatikusait, fejlesztőit és pszichológusait foglalkoztatják, akik főállásban azon dolgoznak, hogy minél több időt töltsünk ezen felületeken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tudatosan használva ne lenne hasznos kapcsolattartásra, információ szerzésre, üzleti célokra vagy szórakozásra.

A lényeg, hogy ne feledjük: ezen a felületen gyakorlatilag bárki bármit közzé tehet, tehát ne vegyük automatikusan készpénznek azt, amit a közösségi médiában látunk. Érdemes arra is figyelni, hogy szabjunk magunknak határt ezek használatában – igazolt tény ugyanis, hogy a Facebook és társai függőséget is okozhatnak. Legjobb, ha csak a nap egy adott szakaszában, előre megszabott időkeretben nyitjuk meg. Biztonságunk érdekében pedig jó, ha szem előtt tartunk pár egyszerű szabályt:

Alapelvként jó, ha nem felejtjük el: bármit is teszünk online, azzal úgynevezett digitális lábnyomot hagyunk magunk után: online jelek sokaságát. Mostanra pedig egy egész iparág alakult arra, hogy ezekből a jelekből minél többet megtudjanak rólunk. És ez még mindig a kisebbik baj: adataink kereskedelmi hasznosításánál jóval komolyabb veszélyt rejt, ha azok nem a reklámügynökségek, hanem bűnözők kezében kötnek ki: a lopott adatokat sajnos gyakran hamis profilokhoz, csalásokhoz és más illegális online tevékenységekhez is használhatják. A leghatékonyabb védekezést a szemléletváltás jelenti: ha adatainkra nemcsak a cégek és a csalók, hanem mi, a felhasználók is értékként tekintünk.